„A Naftalin című darab a néző szemével

   Helyet foglalva a gyömrői Petőfi Sándor Művelődési Ház nézőterén: várva, hogy felgördüljön a függöny, egy korábbi színpadi mű, a Csínom Palkó című daljáték dallamai jutottak eszembe.

   Vajon mi történt a gyömrői színjátszókkal az azóta eltelt időben? Nyugodjunk meg, 2008. január 27-én, vasárnap 19 órakor Heltai Jenő Naftalin című, három felvonásos vígjátékát előadva, ez a társulat aznap már másodszor aratott fergeteges sikert. A nézőtér közönségét, a sok ismerőst látva jutott eszembe: a jelenlevőket érdekes módon nem érdekli „120 tv-csatorna” rosszabbnál rosszabb műsora, mert ezek az emberek itt ülnek a GyömrőSzínház előadásán. Utólag bátran állíthatom az ő nevükben is: nem érte őket csalódás.  A társulat tagjai akkor este színjátszó őseik nyomdokán haladva bebizonyították, hogy Gyömrőn folytatni kell a már 100 éve létező nemes hagyományt. 

   A darabválasztás kitűnően sikerült, nem kevésbé a szereplők kiválasztása. Gesztusaik, egyéni játékuk, arcmimikájuk sikerét a közönség fel – felharsanó nevetése és tapsa igazolta. Szövegtudásuk, egyéni és színpadi összjátékuk zökkenőmentes, harmonikus volt. A feladatot megoldották, szerepeiket nem játszották túl, az egymás segítése a játékban tehetségükről árulkodik. A darab zenei betéteit jól oldották meg. Szerencsés választás volt Pavlyás István élő zenei kísérete, ami abszolút hitelessé tette az egész darabot. Ilka, Milka és Kabóczáné együttes vokálja remekül szólt.

   A díszlet és a jelmezek szépsége, minősége kitűnő színvonalú, gyömrői színpadon ritkán látott kuriózum. Tölgyes Tamás azon az estén kettős szerepben mutatta meg tehetségét: a darab rendezőjeként és Dr. Csapláros Károly megszemélyesítőjeként. Laboda Péter és Párkány Etus (Székely Attila és Székelyné Kavalecz Ágnes) kettőse a poén és a báj keveréke volt.

   Úgy érzem, minden szereplő tehetsége maximumát adta, egyéni stílusuk, a helyzet- és a poénra ráérző képességük üdítőleg hatott. A pikáns feszültség és a humor kéz a kézben járt, igazi élményt jelentett. Azon vettem észre magam, hogy lázas sietséggel próbálom kitalálni, hogyan viselkednék hasonló helyzetben?

   Mihalusz Zoltán új színfolt a gyömrői színjátszásban, brillírozott a szerepében, mert nehogy azt higgyük, hogy egy bohózatot könnyebb előadni, mint egy tragédiát! Minden esetre  „színi” varázslat alá kerültem, és még vagy százötvenen velem együtt  akkor este. Tomay Juditnak, Benkőné Kókai Valinak, Takács Gábornak, Babos Attilának most csak epizódszerep jutott, de jó alakításaik feledtették ezt a tényt.

   A darab akkora sikert aratott , hogy az első elgondolás szerint az egy – két előadásra tervezett bohózat többször került színre, így is minden esetben telt ház előtt!

Gellér Nándor”

 

„Sötétben” is jók vagyunk: Black Comedy...